 |
És mit írnak a díjazottak néhány évvel késöbb:
Szabó Eszter, 1997.
Ez nagyon kedves az alapítóktól, hogy így nyomon követik a díjazottakat!
Nehéz lesz pár mondatban leírnom, mi is történt velem a 13 év alatt, de próbálom tömören összefoglalni:
Elvégeztem a PTE EFK-n a gyógytornász szakot 2003-ban és rögtön bele is vágtam a jogi karba, ahol sikerrel diplomáztam 2009-ben. A jogi tanulmányok alatt gyógytornászként dolgoztam a pécsi megyei szülészeten, ahol Bódis József professzor úr segítségével sok mindent újíthattam a szülészeti gyógytornában. Kibővítettem a palettát Pécsett baba-mama jógával, terhesúszással, babamasszázzsal és a terhespatológián mindennapossá tettem a tornát, amit azóta is alkalmaznak az utódaim. 2006-ban a szülészet mellett elkezdtem félállásban orvosokat látogatni egy gyógyszercég megbízásából, majd következő évtől teljes állásban folytattam ugyanezt egy másik gyógyszercégnél.
Itt tudtam kamatoztatni a művészeti vonalon, a Déryné Vándorszíntársulatban szerzett tapasztalataimat. Azóta is aktív tagja vagyok a Színtársulatnak, örökös tagja lettem 1998-ban, azóta több száz rendezvényen léptem fel, énekeltem, konferáltam, színdarabokban játszottam, szóval megmaradt szerencsére ez a vonal is, és nagyon szoros, jó barátságban vagyunk a társulat tagjaival, és rendezőjével, Török Tamással. Neki köszönhetően pár éve Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetéssel jutalmazott a művészet terén nyújtott tevékenységem alapján.
2008 év végén a párom kapott egy állásajánlatot Svédországból, aminek következtében 2009-ben kiköltöztünk és sikerült nekem is 1 hónap alatt állást találnom Karlstadban mint gyógytornász. Jogi diplomám is legitimálták Svédországban, így lehet, hogy pár év múlva jogászként folytatom itt. Svédország előtt pár hónapot Barcelonában töltöttünk, mert ott tanultunk svédül, furcsa módon, de legalább bejártuk Európát pár hónap alatt. Szeretünk itt élni,
békés, nyugodt a légkör.
Ez év áprilisában megszületett kislányunk Anna Lea, akivel igazán teljes lett az életünk. Egyenlőre nem tervezünk hazautazni, de hazalátogatunk évente többször. Röviden ennyi rólam, üdvözlettel kívánok szép nyarat,
Szabó Eszti
Fekecs Ildikó, 1999.
1999-ben engem ért az a megtiszteltetés, hogy a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium végzős diákjaként elnyertem az Alapítvány Gelléri-díját.
Ugyanebben az évben felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem magyar-kommunikáció szakra. 1999 őszétől itt folytattam tanulmányaimat, és az Önök által odaítélt díj egy részét nyelvtudásom gyarapítására, a szakmai szint elsajátítására fordítottam. Két sikeres nyelvvizsgát is tettem ezt követő tavaszon. A díj fennmaradó részéből tanulmányaimat finanszíroztam, tankönyveket és szótárakat vásároltam.
A pécsi egyetemi évek alatt két szemesztert halasztottam. Salgó Ösztöndíjasként a 2002/2003-as tanévet az American University in Bulgaria-n töltöttem, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanultam a médiatanulmányok mellett. Így 2005 nyarán végeztem Pécsett magyar bölcsész es kommunikációs szakember, intézményesített kommunikáció szakiránnyal.
Az egyetemi évek alatt is meghatározó volt számomra az írás, bár további kötetek nem jelentek meg. Rendszeresen publikáltam városi, egyetemi és on-line médiában, sajtóban. Reklámügynökségnél, és a Baranya megyei Dunántúli Naplónál is kamatoztathattam jó íráskészségemet meg a diákévek alatt.
A diploma megszerzése után egy nemzetközi rendezvényszervező cégnél kezdem a gyakornoki éveket, majd másfél évvel később kerültem Villány legnagyobb és vezető borászatához, marketing- és exportmanagerként (jelenleg Gyes-en
vagyok ). A munkám ugyan nem az irodalom, a művészet irányába vitt tovább, de az írás iránti érdeklődésemet a mai napig megtartottam.
Villányban eltöltött évek arra inspiráltak hogy a nemzetközi fuvarozással, kereskedelemmel, export ügyintézéssel, logisztikával kapcsolatos tudásomat bővítsem. 2008 nyarán szereztem meg harmadik diplomámat a Budapesti Corvinus Egyetem Külkereskedelmi szakán.
2006-ban férjhez mentem. 2007-ben született első kislányunk Virág, majd 2 évvel később újabb baba érkezett a családunkba, Zita. Férjem 2010 nyarán állásajánlatot kapott Litvániában, Vilniusban, így 2010 őszétől családostól kiköltöztünk. 2011 tavaszán itt született meg harmadik gyermekünk, Balázs. Jelenleg főállású anyaként Vilniusban élünk, neveljük három gyönyörű gyermekünket. Ebből az egyéves kiküldetésből lassanként egy remélhetőleg érdekes, az északi kultúrát, és ezt a különös “gyes-es élményt” is megörökítő könyv van születőben…
E rövid beszámoló végén szeretném tizenkét év távlatából is újfent megköszönni, hogy az 1999-es díjazott én lehettem. Az egyetemi tanulmányaim kezdetén nagy segítséget jelentett az Önök által felajánlott összeg. Egy magabiztos nyelvtudást szerezhettem, ami a későbbi szakmámban elengedhetetlen alapnak bizonyult.
Üdvözlettel Weber-Fekecs Ildikó
Vilnius, 2011. május 10.
Kiss Norbert Péter, 2000
Íme röviden az eddigi pályafutásom.
2001-ben leérettségiztem, majd a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar - történelem szakán diplomáztam 2008 júniusában mint magyar és történelem szakos bölcsész és középiskolai tanár. 2008. január 1-je óta a Somogy Megyei Levéltárban dolgozom levéltárosként, ahol már eddig is lehetőségem nyílt különböző tanulmányok, forrásközlések publikálására, többek között levéltárunk évkönyvében (Somogy megye múltjából). Munka mellett 2009-ben elkezdtem a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Doktori Iskolájában a PhD-képzést.
A díjként kapott összeget az angol középfokú nyelvvizsga megszerzésére, valamint egyik nagy szenvedélyemre, a könyvgyűjtésre fordítottam (ha jól emlékszem).
Besze Tamás, 2000.
A díjat elsős koromban (1999-2000-es tanév) kaptam meg, és pont azért, mert másodiktól már a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam középfokú tanulmányaimat. Itt 2003-ban érettségiztem, de zenei tárgyaim tovább csúsztak. Az ide jövetelemkor megkezdett szolfézs szakot 2004-ben fejeztem be. De közben 2002-ben felvettem a fagott szakot is, ebből 2006-ban tettem OKJ vizsgát. Megemlítendő (még a konzis időszakomból) az Ifjú Zenebarátok Kórusában való részvételem (karnagya – aki egyben tanárom is volt – Ugrin Gábor), mellyel rengeteg rangos koncertet adtunk itthon és külföldön. Ezután (2006-tól) a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának ének-zenetanár, karvezetés szakán folytattam tanulmányaimat (dr. Kamp Salamon Tanár Úr keze alatt). Diplomatanításom és karvezetés diplomakoncertem most 2011. tavaszán zajlott le, de államvizsgám csak az elkövetkezendő félévre várható, tehát még nem végeztem. Az egyetemi kórus mellett itt is egy neves kórus tagja voltam egy ideig: a Bartók Béla Férfikaré, mellyel sok sikeres koncerten vettem részt (karnagya – aki szintén volt tanárom: Dr. Lakner Tamás). A Táncsicsban részben általam létrehozott „kamaraszimfonikus” zenekar hagyománya iskolaváltásom után is megmaradt. Aktívan visszajártam és szerveztem ill. vezettem az együttest 2004-ig, mellyel a tanévzárókon és a karácsonyi hangversenyeken növeltük az ünnep fényét. A zenekar ezalatt rendkívül összeforrt, és magja a későbbiekben is összeállt időnként zenélni, zenekarozni. Így elmondható, hogy a 2008-as budapesti Fringe-fesztiválon való részvételünk (melyen egy 40 fős zenekarral saját zeneművemmel indultunk), ehhez a Táncsics-os zenekari maghoz vezethető vissza, tehát jócskán kihatott ez egykori Táncsics-osok életére az Alma Materben életre hívott hagyomány. Természetesen ha van rá mód, jelenleg is összeállunk az egykori TMG-sekkel zenélni, bár magánéleti és munkahelyi akadályok miatt ez csak ritkán kivitelezhető, a törekvés azonban ezután is megmarad...
Tisztelettel és üdvözlettel:
Besze Tamás
Hoffman András, 2001.
Tisztelt Tanár Úr!
Az alapítványi díj nagy megtiszteltetés volt számomra. Nem is számítottam arra, hogy díjazott leszek. Akkoriban, mivel saját keresettel nem rendelkeztem, nagyon jól jött az összeg, melyet félreraktam, s a későbbiekben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megvehessem Korg típusú szintetizátoromat, melyet már rég szerettem volna.
A "profi" művészeti tevékenységgel azóta felhagytam, s végül nem zenei pályát választottam, azonban a zene, a zenélés a mai napig szerves része az életemnek, és ma is szívesen zongorázom. Szabadidőmben szívesen szerkesztek zenét, és ha esetleg felkérés érkezik, néha zongorakíséreteket is elvállalok.
Pályafutásomat a gimnázium után a pécsi tudományegyetemen folytattam, a közgazdaságtudományi karon, s közgazdászként végeztem. Ma Budapesten, az MKB Bank Zrt középvállalati igazgatóságán vállalati referensként dolgozom.
Ezúton mondok ismét köszönetet, hogy a díj hozzásegített egy általam hőn áhított cél eléréséhez.
Jó egészséget, minden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Hoffman András
Tallián András, 2002.
2002-2007-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedűművész-szakos hallgatója voltam. 2007 májusban diplomáztam Somogyi Péter, Devich János és Éder Pál növendékeként. Az egyetemi évek alatt több vonósnégyesben is közreműködtem nagy sikerrel. 2006 májusában alapítottuk meg a Trio Duecento Corde zongorástriót. (kaposvári koncertünkön Károlyné tanárnő és Biczóné tanárnő is jelen volt) Legtöbb eredményem, díjam ehhez az együtteshez köthető. Van egy honlapunk (www.trioduecentocorde.fw.hu), ott minden információ megtalálható (szerencsére igen terjedelmes lenne a dolog). Jelenleg a Graz-i Művészeti egyetem "zongorás-kamarazene" szakos hallgatói vagyunk a trióval.
2010 szeptemberétől a Szolnoki Szimfonikus zenekar szekund szólamvezetője vagyok. Januártól kezdve koncertmesteri feladatokat is ellátok.
A dijat a felvételi előtti hangszergenerálozásra fordítottam, illetve kottát vásároltam belőle. A legmaradandóbb dolog mégis az a Végh Sándor: Bach dupla CD, amit a díj mellé kaptam, ez jelenleg is a kedvenc Bach felvételem.
Az elismerést ezúton is köszönöm szépen így utólag még egyszer! Nagyon örülök, hogy megtiszteltek a bizalmukkal!
Üdvözlettel: Tallián András
Márton Orsolya, 2004.
A Gelléri-díjat végzősként kaptam meg, és zenei tanulmányaim finanszírozására fordítottam. Az érettségi után a Zeneakadémián folytattam tanulmányaimat, ahol 2010-ben diplomáztam. Végzettségem szerint hegedűművész vagyok, és ennek megfelelően tudtam elhelyezkedni. Az egyetemi évek alatt számos kamarazenekarnak és kisebb kamaraegyüttesnek voltam tagja. Többek között játszhattam a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. 2008-ban felvételt nyertem a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarba, melynek jelenleg is tagja vagyok. A diploma megszerzése után a Bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und darstellende Kunst Wien) posztgraduális képzésére sikerrel felvételiztem, így jelenleg professzor Klaus Maetzl osztályában tanulok.
2010-től rendszeresen koncertezem a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával (MR Szimfonikusok). Szeretném kipróbálni magam külföldön, így jelenleg egy külföldi próbajátékra készülök, ősszel pedig egy nemzetközi hegedűversenyen fogom összemérni tudásomat más nemzetek hegedűseivel. Év közben általában Budapesten próbálok és koncertezem a zenekarokkal, ami heti 1-2 koncertet jelent, nyáron pedig külföldi turnékra megyünk. Idén Svájcba, Olaszországba, Ausztriába és hazai zenei fesztiválokra fogunk ellátogatni.
Diseri Dóra, 2005.
2005-ben érettségiztem a Táncsics Mihály Gimnázium német tagozatán, és akkor lettem a Gelléri Alapítvány díjazottja is. Arra emlékszem, hogy abból a pénzből egy új számítógépet vettünk, amit vittem magammal Budapestre, a kollégiumba, és az egyetem első éveiben nagy hasznát vettem, hiszen az összes beadandót, referátumot, esszét elektronikusan és/vagy kinyomtatva kellett leadni.
Az érettségi után egyből felvettek az általam megjelölt első helyre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika és kommunikáció szakára. itt olyan tanároktól tanulhattam, mint Radnóti Sándor, Almási Miklós, Spiró György, Szilágyi Ákos, György Péter és Hammer Ferenc (a teljesség igénye nélkül...). Erre a mai napig nagyon büszke vagyok, hiszen nemcsak rengeteg elméleti és gyakorlati dolgot tanulhattunk ezen a tanszéken, hanem azt is, hogy hogyan gondolkozzunk a világról, hogy ne fogadjunk el mindent egyből "kész termékként", hogy merjünk kérdezni és kételkedni. Ennek a készségnek később újságíróként nagy hasznát vettem.
Már az egyetem alatt felvételiztem Magyar Televízió gyakornoki programjára. Harmadéves voltam, amikor elkezdtem a Híradónál (akkor még Kert Attila kezei alatt) gyakornokoskodni. Egy háromrostás szóbeli-írásbeli-gyakorlati felvételin választottak a több száz jelentkezőből három embert, és én lehettem az egyik.
Elmondhatatlanul sokat tanultam ott a szakmáról, nagyon megtetszett a híradózás, és az idő azt igazolta, hogy a rokonszenv nem volt egyoldalú. A gyakornoki szerződésem után véglegesítettek, és a Hírfőszerkesztőség szerkesztő-riportere lettem. Azóta is ott dolgozom. Kisebb-nagyobb megszakításokkal.
2009-ben egy félévet tanultam Erasmus-ösztöndíjjal Lipcsében, 2011-ben pedig a Robert Bosch Alapítvány újságíró-ösztöndíjasa voltam. Három hónapot tölthettem Berlinben, részt vettem egy újságíró-továbbképzésen, és gyakornokoskodhattam a német közszolgálati televízió hírszerkesztőségében, Potsdamban.
Jelenleg is Berlinben élek, 2012 szeptembere óta a Deutscher Akademischer Austausch Dienst, azaz a DAAD ösztöndíjasa vagyok. A Humboldt Universität zu Berlin mesterszakos hallgatója lettem, szlavisztikát és Közép-Európa-tanulmányokat tanulok. Ha minden jól alakul, 2014 nyarán diplomázom.
Hogy utána visszatérek-e Magyarországra, még nem tudom.
Egyelőre nagyon tetszik itt, és azt fontolgatom, hogy talán egy doktori programba is belevágok. Meglátjuk.
Miklós Dóra, 2006.
1. szakmai vonal
2006-ban felvételiztem az ELTE TTK kémia alapszakára, melyet 2010-ben fejeztem be okleveles vegyészként. 2010-ben felvételiztem az ELTE kémia-matematika Tanári MA szakára, amelyet jelenleg is végzek. Előreláthatólag másfél év múlva kapom meg a tanári minősítő oklevelet, melyet nagyon várok már, hiszen gyermekkorom óta a nevelést és oktatást tűztem ki célomul.
Addig is, míg gyakorló tanár nem leszek, minden évben tanítok tanulókat, akik az érettségire való felkészítéssel vagy az iskolai jegyek szépítésére kérnek fel.
2. tanulmányokon kívüli élet
A művészetektől középiskolai éveim után sem távolodtam el, igaz a zeneiskolai tanulmányokat befejeztem akkor.
Két évig táncoltam Az ELTE Néptáncegyüttesében, és immár két éve a Vadrózsák Néptáncegyüttes tagja vagyok. A táncot, mint a kultúra és mozgás ötvözetét hetente kétszer is van alkalmam gyakorolni egy olyan táraságban, ahol mindenki odafigyel a másikra, és szeretet övezi őket körül. Ez nagy ritkaság Budapesten, többek között ezért is fontos szerepet tölt be az életemben. Rendszeresen járunk fellépésekre, táncházakba, ahol a magyar népi kultúra létjogosultságát őrizzük és hirdetjük.
A tánc mellett tagja vagyok egy természetjáró táraságnak, a Szendrői Természetjárók Táraságának. Az évek során velük jutottam többször is a Magas-Tátra vadregényes ösvényeire, vagy a Tiszára kenuzni.
Mivel elég keveset tudok hazajárni Kaposvárra, így különösen fontosak az itt kötött barátságok számomra.
3. A Gelléri-díj további élete
A díjból sikerült vennem 2006-ban egy fényképezőgépet, melyet mind a mai napig használok, és amivel megörökíthetem a néptáncos, túrázós vagy az egyéb örömök emlékeit.
A tárgyi emlék mellett a díj megerősít abban, hogy a művészetek pártolása és művelése egy leendő pedagógusnak is fontos feladata kell, hogy legyen, és ezt a diákjai felé is kommunikálja.
Dömötörfi Zsuzsanna, 2007.
Tisztelt Tanár Úr!
Jelenleg a győri egyetemen vagyok első éves hallgató előadó-művészet klasszikus alapszakon. Ezelőtt 3 évig Budapesten tanultam az Egressy Béni zeneművészeti szakközépiskolában.
Az összeget a 2007-ben megrendezett klarinét szaxofon napok című elnevezésű kurzus költségeire használtam fel.
Nagy megtiszteltetésnek érzem hogy 2007-ben nekem sikerült megnyernem ezt a díjat.
Köszönettel:Dömötörfi Zsuzsanna
Móga Kristóf, 2008.
Elsőként elnézést kérnék a késői válaszért, remélem nem lógtam még ki, idejében tudok válaszolni. Tisztán emlékszem, 3 éve milyen nagy meglepetéssel és örömmel fogadtam, mikor Panni néni félrehívott, és közölte, engem jelölt meg a díjra. Őszintén még a hírét sem hallottam azelőtt, habár rögvest utánanéztem, és nyomokra bukkantam, egy-egy Voluntas-számban, évkönyben bizony feketén-fehéren ott létezett a díj bőven énelőttem is:) Szintén nagy öröm volt számomra, mikor találkozhattam azzal a vidám osztályközösséggel, akik közt még ex-miniszterelnököt is lehet találni, akik megalapították a díjat Gelléri Tanár Úr tiszteletére. (beleértve a kanadai tartózkodású Fekete Tamást, akivel volt szerencsém levelet váltani.
A díjnak nagy hasznát vettem, egészen pontosan egy laptop született meg belőle, aminek a mai napig nagy hasznát
veszem, a tanuláshoz is nélkülözhetetlen ahogy ezt a levelet írom, most is itt futnak a háttérben a jövő szerdán véresen visszakérdezésre váró patológiás szervek különböző színes mikroszkópos metszetei, akárcsak a google earthben megszokott térképekbe, ebben is alá lehet merülni a sejtek szintjéig...
Vizsgaidőszak van, a 6. az életemben, és remélhetőleg minden úgy alakul, ahogy terveztem, akkor pont ennyi van még vissza. A pécsi orvostudományi egyetem padjait koptatom (az igazat megvallva némely unalmasabb órán megkímélem a koptatástól az előbb említett padot, és igyekszem nem elhasználni, gondolva a jövő generációra is...) tehát 3ad éves vagyok. Most kissé besokallva a patológiától, de ha ez megvan, a maradék 5 vizsgám már egy vidámabb lelkiállapotban lesz várva:)
Ha esetleg kérdezik, hát a sebészet irányába szeretnék fordulni. De ez még messze van, talán nem is a 16. de a 20. díjkiosztó alkalomra már biztos választ is tudok adni:) Egyetlen egy negatívumot szeretnék kihangsúlyozni az orvoslással kapcsolatban (azontúl, hogy manapság nem túl kifizetődő, hiába is hivatás... de hát optimistaként nézek ez elé...) márpedig az az életforma, amit kissé fel kell függeszteni, ami miatt meg lettem ajándékozva a Gelléri-díjjal.
Ugyanolyan a zongora is, mint a bicikli, nem lehet elfelejteni, hál' Istennek elég jó alapokat is szereztem, de a gyakorlatból nagyon könnyű kiesni. Ez 100%-ig igaz rám most per pillanat. Sajnos nem egy olyan hangszer, amit az ember előcsap a hóna alól és nyomkod kicsit, amikor kedve van, lehetőség meg elég szűkös, extra utánajárás és másokhoz való alkalmazkodás kérdése, már ha el lennék látva szabadidővel... hétvégente a megszokott öreg lestrapált zongorám még azért visszavár.
Tény, már nagyon töröm a fejem egy digitális zongorán... de az alapokat hozzá elő kell még teremteni. Egy-egy röpke kis bazseválás azért még belefér, Húgom szokott megkérni – aki fuvolán játszik –, hogy tanuljam be gyorsan ezt meg ezt a darabot kíséretnek, mert egy hét múlva Táncsics-est... és egyedül nem szeretne kiállni, meg így kényelmesebb is neki, ha mellette ülök, nemcsak rá figyelnek, és elnyomom az esetleges hibáit jó erős csapásokkal... de általában én szoktam hibázni. Szeretném még egyszer megköszönni 'Az Osztálynak', Panni néninek, meg Önnek Tanár Úr, hogy díjazott lehettem, és remélem, hogy az esetleges 20. évfordulón akár személyesen is mesélhetek a remélhetőleg fellendülő zongorás-orgonás hobbimról az egészségben gazdag nagyérdemű előtt:) Tiszteltettel: MK
Tavaszi Renáta, 2009.
Kedves 64 éve érettségizett osztály!
Kincses tanár úr keresett meg pár héttel ezelőtt, hogy írjak egy-két sort arról, hogy mi is történt velem az elmúlt két
évben. Nagy örömmel teljesítem ezt a kérést, hiszen 2009. júniusában eddigi életem egyik legnagyobb elismerését kaptam Önöktől.
Nem sokkal az akkori osztálytalálkozó után sikeresen letettem az érettségit, a felvételi pontjaim pedig ennek köszönhetően elég magasak lettek, júliusban pedig kiderült, hogy a szeptemberemet már a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán kezdhetem. Az első év és a rómaijog-szigorlat után kicsit elbizonytalanodtam abban, hogy biztos jó helyre kerültem-e. A másodév azonban elhozta a jogi tárgyakat is, amik megerősítettek abban, hogy mégiscsak jó helyet választottam, és kezd egyre jobban érdekelni az, amit tanulok.
Köszönhetően annak a szerénynek mondható latintudásomnak is, amit még a Táncsicsban szereztem, az egyetemen közelebb kerültem a magyar jogtörténethez. Külön szeminárium keretében, egy kisebb csoportban latin nyelvű középkori okleveleket fordítunk magyarra, amelyek rendkívül sok értékes és érdekes információt nyújtanak a középkori magyar viszonyokról. Idén Pécsen rendezték az Országos Tudományos Diákköri Konferenciának a jogtudományi szekcióját, amin a magyar jogtörténetet tanító tanár úr felkérésére opponensként részt vehettem. Sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam az alatt a három nap alatt, és ezek megerősítettek abban, hogy igazán érdemes ezzel foglalkozni. Így mivel a magyar történelem mindig is kedves volt számomra, egyre több időt szeretnék ezzel foglalkozni, és talán, ha minden jól sikerül, akkor két év múlva már előadóként állhatok a Diákköri Konferencián.
Emellett terveim között szerepel, hogy egy félévet egy spanyolországi egyetemen tanuljak. Szeretném a nyelvtudásomat egy kicsit magasabb szintre emelni, és egy ilyen félév alatt az embert rengeteg olyan impulzus is éri, ami a későbbi életére pozitív hatással lehet. A díjként kapott összeget is ekkor szeretném majd felhasználni, mert úgy hiszem akkor fogom tudni a legokosabb és a legmegfelelőbb dolgokra elkölteni.
Sajnos a gimnázium befejezése óta az ének, az énekkar és a zene háttérbe szorult az életemben. Mivel nagyon szokatlan ez számomra, nemrég elkezdtem azután érdeklődni, hogy milyen lehetőségeim lennének. A vizsgaidőszak azonban nem a megfelelő időszak erre, de remélem, hogy nemsokára ismét találok egy olyan közösséget, amilyenhez hasonló a gimnáziumi énekkar volt, és ami jelenleg igencsak hiányzik a mindennapjaimból.
Őszintén remélem, hogy e kicsit talán hosszúra sikeredett levéllel nem raboltam el túl sok idejüket. Ezúton is szeretnék nagyon kellemes és örömteli osztálytalálkozót és még sok-sok ilyen alkalmat, valamint jó egészséget kívánni Önöknek!
Köszönettel és tisztelettel:
Tavaszi Renáta
Kaposvár, 2011. május 18.
Hegedűs Réka, 2010.
2010-ben kaptam meg végzős diákként a Gelléri Alapítvány díját. Az érettségi után még ebben az évben a Pécsi Tudományegyetem Ipari Termék- és Formatervező mérnöki szakán kezdtem meg további tanulmányaimat.
A díjat, melyet nagyon megtisztelőnek tartottam az odaítéléskor és jelenleg is, elsősorban ismereteim gyarapítására és kedvenc időtöltésem, a festészet kiadásainak fedezéseire használtam.
2010 nyarán az ösztöndíj egy részéből középfokú nyelvvizsgát tettem angolból, másik részéből egy OKJ-s képzésen vettem részt, mely multimédiafejlesztéshez kapcsolódó felnőttképzés volt, jelenleg ennek a szakdolgozatát írom.
A nyár folyamán az egyetem által szervezett építésztáborban vettem részt, amely a további munkámhoz gyakorlati tapasztalatokkal szolgált. Ennek részvételi díját is az alapítványtól kapott díjból fedeztem.
Hálás vagyok az alapítványnak, hogy a személyi és környezeti adottságaimon túl, anyagi lehetőség is nyílt számomra
ahhoz, hogy a jövőbeni céljaimat könnyebben megvalósíthassam.
Tisztelettel: Hegedüs Réka
Lukács Hedvig, 2011.
A Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában csellózni tanulok. Még van egy évem a három éves szakképzésből. Jövőre szeretnék felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, valamint majdnem minden olyan nagyobb város egyetemére, ahol van klasszikus gordonka szak mint például Debrecen, Győr, Miskolc.
Március óta az Erkel Színházban dolgozom, mint nézőtéri dolgozó. Alkalomadtán lehetőségem nyílik az előadásokba (melyek általában operák) belehallgatni, ami rendkívül tanulságos.
A megtisztelő összeg nagyobb részét hangszerem felújítására költöttem. Faragtattam egy hanglábat, húrokat vásároltam, és egyéb kisebb beállításokat csináltattam. Most még szebb lett a csellóm hangja, mint volt. A még fennmaradt részből a vonómat szeretném újra szőröztetni és újabb húrokat kell beszereznem.
Rácz Krisztina, 2012.
Rácz Krisztina vagyok, 2012. tavaszán érettségiztem a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban, ekkor kaptam meg a Gelléri alapítvány díját is. Ezt követően a nyaram első felét izgulással töltöttem, hogy sikerült-e felvételt nyernem az ELTE pszichológia szakjára. Szerencsére így lett, így a nyár második fele főként pihenéssel telt, hiszen tudtam, hogy kemény időszak elé nézek. Szeptemberben beköltöztem a kollégiumba, elkezdtem az egyetemet, ami nagyon tetszik, rengeteg érdekes dolgot tanulunk, sok lehetőség van iskolán kívül is kutatni, műhelymunkákat végezni, egyéb előadásokra járni. Emellett próbálok a közösségi életben is tevékenykedni, csatlakoztam az Animátori Körhöz, amely szervezet főnként az iskolai rendezvények lebonyolításában segédkezik. Összességében szokatlan volt az elmúlt félév, rengeteg új hellyel, új emberekkel, tantárgyakkal, de könnyen bele lehetett rázódni az új életvitelbe.
Az alapítványtól kapott összeg nagy részét félretettem, pont azért, hogy az egyetemkezdéskor legyen egy tartalékom, amihez hozzányúlhatok. Így nagyobb, kiemelkedő dolgot nem is vásároltam, többségében tankönyveket, néhány eszközt a kollégiumba, hogy otthonossá tegyem a szobámat. Nyár elején Prágába utazom édesanyámmal, az út egy részét én álltam, és valószínűleg ott is fogunk költeni, tehát erre is szántam a pénzből.
|
