|
Megemlékezés Dr. Gelléri Emilről (1908—1995) az MEE (Magyar Elektrotechnikai Egyesület) által
1995 november 24-én szomorúan búcsúztunk el a kispesti Újtemetőben Dr. Gelléri Emiltől, a MEE Világítástechnikai Társasága tiszteletbeli elnökségi tagjától. Októberben, 87 éves korában eljött még az 1995. évi Világítástechnikai Ankétra. Dr. Gelléri Emil 1908-ban született Nagyváradon, a Debreceni Piarista gimnáziumban érettségizett, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos oklevelet. Kaposvárott középiskolában tanított, innen 1947-ben elbocsátották. Ezzel kapcsolatban Fodor András a „Kollégium"című naplójában a következőket írja: »Volt Eötvös-kollégista ének tanárunk, Gelléri Emil, kinek kaposvári bravúrjaihoz Kodály Zoltán gratulált, akinek működéséről Tóth Aladár írt cikkeket, ki 1945-ben az egyik koalícióspárt, a Polgári Demokrata Párt alapítója volt, 1946-os áthelyeztetésekor ajánlólevél helyett a következőket kapta Tömpe alispántól: "Nézze, tanár úr, mi magát itt olyan tehetségesnek, de egyúttal olyan veszedelmesnek tartottuk, hogy ha nem megy el önként, lépéseket tettünk volna, hogy elkerüljön innét.« 1957-ben a Szentendrei Ferences Gimnáziumból kellett távoznia.
Ez után az OVILLEF igazgatója, Havas Béla tiszteletre méltó bátorsággal megbízta a Felügyelet Világítástechnika osztályának megszervezésével. Dr. Gelléri Emil az energiagazdálkodás és a világítástechnika témáinak naprakész helyzetéről, elméleti és gyakorlati kérdéseiről külföldi szakirodalomból tájékozódott. Nyugat-Európában akkor még jellemző volt a fénycsöves közvilágítás, de már terjedőben volt a nagynyomású higanylámpás világítás is. A külföldi példákra és energiagazdálkodási megfontolásokra alapozva a Magyarországon akkor jellemző izzólámpás —és részben fénycsöves — közvilágítást az OVILLEF higany-lámpással kívánta felváltani, ezért szorgalmazta a hazai gyártást (még a Parlamentben is interpelláltak ennek érdekében). Végül az Egyesült Izzó higany lámpájával elkészülhetett az első hazai higanylámpás csarnokvilágítás (a székesfehérvári Könnyűfémműben) és közvilágítás (Csepregen). A folytatás a szakemberek előtt ismert.
Dr. Gelléri Emil a világítástechnikai ismeretek terjesztése érdekében számottevő szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, ezenkívül számos előadást tartott a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnök Továbbképző Intézetében és a TUNGSRAM Világítástechnikai Állomáson, továbbá hazai és külföldi világítástechnikai konferenciákon. Ez utóbbiak közül kiemelkedik strassbourg-i és a bruxelles-i LUXEUROPA konferenciákon tartott előadása. Szakirodalmi tevékenységét fémjelezte a Faragó—Maróti: Világítástechnika c, 1962-ben megjelent szakkönyvbe írt Higanylámpák c. fejezet, továbbá a Gergely Pál által szerkesztett Gyakorlati Világítástechnika (1977) szakkönyv Alapfogalmak c. fejezete. Dr. Gelléri Emil mind szakirodalmi, mind előadási témái közül kiemelkedő fontosságúnak tartotta a látás élettanával foglalkozókat. Utolsó munkái közül is az egyik látásfiziológiai témájú, a másik pedig az utak világításának történetét dolgozta fel.
Dr. Gelléri Emil szervezési tevékenysége is figyelemreméltó volt. A MEE Világítástechnikai Szakosztályának Közvilágítási Munkabizottságát 1963-ban alapította. A Bizottság munkájába bevonta a gyártókat, tervezőket, kivitelezőket és az áramszolgáltatókat. A mai napig is megrendezik évente a Bizottságnak azt a kihelyezett ülését, amelyet 1969-ben először ő szervezett meg. E kétnapos, egy-egy vidéki városban megtartott ülés elmaradhatatlan programja az esti közvilágítási tanulmányút. Ezeken a Bizottság állandó tagjain kívül számos — más szakterületen működő — világítás technikus is részt vesz, s ezáltal még szélesebb körben terjednek az általános és speciális világítástechnikai ismeretek, Dr. Gelléri Emil eredeti elgondolásainak megfelelően.
Dr. Gelléri Emil 68 éves korában vonult nyugdíjba, a már említett két munkáját — a látásfiziológiai és az útvilágítási témában — azóta készítette. Dr. Gelléri Emilt életművéért 1978-ban a műszaki tudomány kandidátusává nyilvánította a Magyar Tudományos Akadémia. 1985-ben Bláthy-, 1991-ben Déri-díjban, 1994-ben Életpálya Elismerésben részesítette a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Nagy szeretettel és tisztelettel emlékezünk Emil bátyánkra, aki ismereteit jó szívvel megosztva tanított, dolgozott és alkotott.1996. 89. évfolyam 1. szám 43.
A fent idézett szöveg a következö honlapokon a 36. oldalon található még 2013-ban is: http://www.omikk.bme.hu:8080/cikkadat/bitstream/123456789/2041/1/ET_1996 _01r.pdfés ennek a HTML változata a http://www.google.com/search?q=cache:MevCU6ctNJ8J:www.omikk.bme.hu:8080/ cikkadat/bitstream/123456789/2041/1/ET_1996_01r.pdf+%22dr+gell%C3%A9ri+e mil%22&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=1&lr=lang_hu
|
